Kulturális rovatom következik, hogy Ildikónak is legyen mit olvasni! :)
Hétvégén megnéztük a Wall Street farkasát. Ha van aki nem nézte még meg és adják a mozikban, akkor nézzétek meg! Nagyon érdekes filmet készített Scorsese. Leonard nem a személyes kedvencem, de nagyon jól játszott. És milyen jó volt a téma!!! Bár nekem kicsit vulgális volt a bemutatása de kinek mi tetszik! Amúgy pedig Alföldi Róberten és Quentin Tarantinon edződöttek előnyben...:)
Sportrovatom ismét jelentkezik! Szinte látom magam előtt, ahogy Ildikó és még néhányan a másodperc tört része alatt rákattintanak az X-re, mondván ők ugyan nem értenek a focihoz. :D Előre bocsátom, én sem, dehát ez España és nem lehet elmenni ilyen események mellett.
Dunsztom nincs meddig játszhattak tegnap, de az bizonyos, hogy este 10-kor kezdődött a találkozó. Nem Liga meccs volt, így szerintem nem volt sok tétje, meg amúgy sem, mert a Sociedad lefokozta már magát erre az évre meg már a következőre is. Szokásos esti futásomat az Anoeta stadion felé tettem meg, hátha be tudok nektek számolni valami érdekességről, de jelentem nem láttam sokmindent, csak rengeteg spanyolt és rengeteg közvetítő kocsit. Azért csendesen megjegyzem több sociedados szurkoló volt, mint barcás......Én nem tudom, ti tudjátok, hogy kinek szurkoltok , dehát tényleg ők voltak többen! :) Viszont a spanyol "sál-árus" az egy vérbeli kereskedő. Nem bízta a véletlenre. Volt nála kék-fehér és piros-fekete sál is. Akárki is környékezte meg, mindenképpen profitot termelt. A végeredmény 1-1 lett. No komment. Még mindig meggondolhatjátok Barcás szurkolók! :) Sportközvetítésemet február 22-én folytatom....
Az eset úgy történt, hogy cipészt kerestem, mert Zsoltikám megkért, javíttassam meg a cipőjét.....De saajnos nem találtam meg a cipészt! :) Sietnem is kellett, mert kezdődött a suli. Szóval megyek-mendegélek az Astoria Hotelnél meglátok egy csomó baszk rendőrt. Én ilyenkor zsigerből nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy felébredtek az alvó terroristáink. Igen lehet, hogy paranoiás vagyok. De, amint bekanyarodtam a sarkon megláttam a hatalmas buszt és a még sokkaltöbb rendőrt. Meg is állapítottam, hogy nekem mindig a Canon-nal az oldalamon kéne járnom, mert most aztán lehetne fotózni! Késő bánat, most ez otthon maradt. Nálam volt egy buta és egy butább mobil. A kicsit butát örököltem a lányomtól, az csak mp3 lejátszóként funkcionál, a másikat most hagyjuk is! Vérbeli paparazziként előkaptam a masinát és csináltam vele néhány képet, a fiamnak a lányomnak és természetesen az Ábrahám család minden egyes tagjának, akik nagy FC Barcelona drukkerek.És persze, azoknak akik nem használják a Facebook-ot és így nem látják, hogy oda is tettem fotókat. Mert vannak ám ilyen emberek is a világban! :)
Egyébként, csak megjegyzem, hogy ebbe a hotelbe jelentkeztem dolgozni. Képzeljétek, kedves szurkolók, hogy most én ott dolgoznék, a srácok ott flangálnának....és jómagam csak akkor tudnám, hogy a híres FC Barcelona játékosai, ha mez van rajtuk, mert én egyet sem ismerek közülük. Lo siento, lo siento! Egyről tanultunk spanyol órán. Leo Messiről. Kerestem az arcát a buszon, de nem véltem felfedezni. Tudom, hogy ez extra ciki, főleg mert szegény nagyapám rajongott a fociért világ életében és ha ma élne, ő biztos tudná a neveket. És az apám is.
Hanem, most jutott eszembe, hogy elmaradt vasárnap, a heti futós beszámolóm. Múltheti "adagom" 19,4 km volt. Szuper volt! Aki még nem kezdte el, annak itt az idő! Nem jövőre, nem jövő hónapban vagy holnapután, hanem most! Just do it! :)
Van egy jó abban, hogy itthon vagyok mindig. Például az, hogy ha éppen jó idő van, akkor kapom a gépet és indulok fotózni. Aztán amikor orkán erejű szelek fújnak és esik az eső, akkor kipakolom nektek a fotókat és ti tökre azt hiszitek, hogy Donostiában mindig süt a nap.....:) Edina, (tudjátok a másik itt élő magyar lány) nagyon útálja az esőt, velem együtt, de imádjuk ezt a helyet, mert amikor kisüt a nap, akkor varázslatos. Majdnem olyan szép, mint Prága.
Viszont a 280 lépcsőt már nem sokáig kell megmásznunk, mivel kiderült április 30-ig el kell bútoroznunk a Talent House-ból, mert letelik az egy esztendő. Kicsit bánjuk is meg nem is. Lehet a Kiscserkész mást gondol, de MI ÚTÁLUNK KÖLTÖZNI. :D Másfelől ,úgy fest a talentumok máshol lakhatnak, mert majdnem üres most a ház, ezért reméltük maradhatunk még, talán őszig. De nem lehet, a ház fura ura kérlelhetetlen! Már írtam többször, hogy a lakást nem szeretjük túlzottan és tele van a ház számunkra megfejthetetlen szabályokkal. A legújabb például, hogy lezárták a teraszt, mert nagyon fúj a szél. Hát nem tudom ez kit ütött szíven és kit nem, de engem biztosan, mert minden futás után oda megyek ki nyújtani! Mivel legtöbbször este futok, így nagyon szép a látvány......Amazing! Na, ezt a fílinget most elvették tőlem. :( És még nem szóltam, a horrorisztikus mennyiségű pénzről, amit letétbe kell tenni, egy lakásbérlet előtt. Remélem, addigra már találok munkát! Rengeteg fotónk lett az évek alatt, de azt sem lehet kitenni a falra, mert vigyázni kell rá. Persze, valahol érti az ember, mert ha mindenki kilyukasztaná a falat, amikor itt él, akkor eléggé furán nézne ki. De azt hiszem, a legnagyobb ellenségünk mégsem ezek közt van, hanem a fehér falak, fehér bútorok konstrukció, ami nagyon nem jön be nekünk. Úgyhogy most lakásvadászat van, mert próbálunk ingatlanügynök nélküli lakásra lelni, ami itt nagyon nehéz. Én mondom, San Sebastiánban van a legtöbb ingatlanügynökség. Én értem őket!
Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy a blogomon, csak a fotókat nézi. Igen, ő volt az, a címben említett szülinapos! :) Remélem, elég nagy a monitorod hozzá, hogy át tudd böngészni az alkoholisztikus periódusos rendszert! De ha nem, az sem baj, mert a tévéd akkora, hogy külön irányítószáma van és rettentően okos is, azon biztos látod majd! :)
Sok boldog szülinapot Laci! Ígérem, este iszunk valamit az egészségedre! :)
Mióta mi itt lakunk nem láttunk, ilyen méretű hullámokat, de ahogy elnéztem az utcán hömpölygő "katasztrófatúristákat", más sem nagyon látott. Hatalmas esőzések voltak az utóbbi napokban, hetekben és most nem az aprószemű baszk eső (aminek saját neve is van: xirimiri , ejtsd: sirimiri), hanem igazi nagy viharok. Donostia partjainál lévő tereptárgyakat alaposan átrendezte a nagy víztömeg és a szél. Padokat sodort el a kitódult óceán, hidak korlátait és még volt, ahol a közlekedési lámpa is kifordult magából. Az újságban cunaminak nevezték a jelenséget, de jobb, ha tőlem tudjátok meg: ez nem cunami volt, csak megavihar. :) De komolyan,annyian voltak másnap a városban, mint a legnagyobb ünnepeken. Láttam néhány futót, nem győzte a népet kerülgetni. A folyó, amit láttok a képeken, békeidőben olyan sekély tud lenni, hogy látni az alját. A megdöbbentő számunkra legalábbis az, hogy a teraszról ugyanúgy lehetett látni ebben az időszakban is a hajókat, kint az óceánon. Félelmetes lehet ott megélni egy ilyen vihart.
Tudom, hogy nem gasztroblog vagyunk, de erről az ételről is meg kell emlékeznem. Leírom a receptet, akinek tetszik próbálja ki. Egy fertályóránál alig telik több időbe. Tehát volt, fél kg tőkehalunk, amit lesóztam, őröltem rá egy kis borsot, bedörzsöltem fokhagymával és néhány percig állni hagytam. Közben megtisztítottam a köretnek való kaliforniai paprikát, néhány krumplit és répát. Igazából ez ízlés dolga, mert bármilyen zöldséggel jó lehet. A halat vajon sütöttem, bár az itteni vaj nem olyan finom, mint az otthoni, de azért megtette az is. Oldalanként 5-6 percig pirítottam, közben aprítottam bele egy kis petrezselyemzöldet, mert imádom az ízét és illatát, sülés közben. ( A fiam pici korában erre mindig azt mondta, ő nem kér "füvet" az ételbe...:) ) Hamar kész is lett a halunk, a zöldség a másik serpenyőben, párolódott és sült. A hal alatt megmaradt "pecsenyelé" természetesen nem a mosogatóba landolt, hanem besűrítettem egy kis tejszínnel és remek mártás lett belőle. Szerintem nagyon finom lett, de én nem is igazán vagyok ebben kompetens, mert szerretem a halat, de Brigi is jó ízűen megette. Igaz, abban megegyeztünk, hogy a tőkehalnak nincs olyan intenzív hal íze, mint többi tengeri jószágnak. Jó étvágyat hozzá! :)
A múltheti futásom végeredménye 18.4 km lett! Hétköznap lefutottam a heti három alkalmamat, mert pénteken remek idő volt és nem kockáztathattam, hogy várok szombatig. Jobban is jártam, mert szombaton egésznap vihar volt. Eléggé meg is tépázta az óceán és a szél Donostiát. Vannak róla képeim......hamarosan megmutatom!
Na, nem az ajtón kilépve, ahogyan nektek, de mi a kicsivel is beérjük és ha havat akarunk látni, csak kimegyünk az erkélyre, pásztázunk kicsit a házak felett, aztán már rá is leltünk. :) Ha jól sejtem, azok már a Pireneusok alacsonyabb hegyei. Szép ez a vidék, nem tudok vele betelni! Számtalanszor vannak magasztos gondolataim ezzel a hellyel kapcsolatban, de párhuzamot vélek felfedezni e gyönyörűség és a gyermekáldás között. Micsoda lélekmelengető dolog, gyereket szülni, nevelni és amikor a poronty égtelen haragra gerjeszti az embert, akkor valahogy elszállnak azok a fenkölt érzések...Tegnap, amikor a viharba jöttünk-mentünk (épp az egyik poronttyal) az orvoshoz, akkor legkevésbé nem voltam emelkedett hangulatban és amikor rádöbbentem, hogy elúszik a hétfői futásom, hát bizony mondatam a magamét... Ahogy a prognózisban azt megírtam múlthéten, kislányka már a betegség nagyrészét legyűrte,mire az orvoshoz értünk. Nem baj, ott is voltunk!
A futásomat áttettem ma délre, mert ezen a napon a Bogaram fut este. Szerencsére ma nem zuhogott az eső! Nem véletlenül nem szoktam napközben futni, valahogy este sokkal hangulatosabb, de lehet meg kell reformálni a futás idejét, mert amíg az elején kinyúltam futás után, mostmár inkább pörgök és így nehéz elaludnom. Márpedig én reggel nem fogok futni! :)
Ui: A Bogaram is szentségelni fog, mert vihar lett estérekelvén. :(
A heti legnagyobb élményem elfelejtette velem teljesen, hogy munkakeresés is volt. Sikerrel még nem jártam, de mindenképp' írnék róla néhány szót. Fogtam néhány spanyol CV-t , egy jó adagnyi elszántságot, valamivel több bátorságot és elindultam a környékbeli nagyobb hotelekbe, hogy megmutassam magam, én is itt lakok. Itthon a fejemben megvolt az összes mondat, amit ezzel kapcsolatban elmondhatnék (a táskámban, meg papíron :) ), a gyomorom gombócban, kezemben szorítom az elmaradhatatlan esernyőt és magamban azt mantrázom, "ugye nem fog visszakérdezni"! Nem mintha nem csevegnék velük szívesen, de iszonyú gyorsan beszélnek és nehéz őket megérteni. Beléptem az első helyre! Középkorú baszk hölgy a recepción.( Most jövök rá, hogy középkorú én vagyok, nem ő.:( ) Idősebb baszk hölgy a recepción. Elmondom a mondataimat, nagyon kedvesen fogad és mondja, hagyjak ott egy CV-t neki. Aznap még voltam hét hotelben és mind a hét helyen hasonló kedvesen, segítőkészen fogadtak. A legjobb az volt, hogy megkérdezték néhány helyen, mit szeretnék csinálni? Hát, mi a manót szeretne csinálni egy külföldi aki még csak tanulja a nyelvüket?! Takarítani, meg olyasmit ahol nem alap a helyes kommunikáció. Jövőhéten munkakeresés folytatása. Egyszer, csak szerencsével járok!
Akkor egy kis futás! :) Tegnap mégis esőben sikerült futnom a tervezett fél órámat. De ez már nem is hír Donostiában. Ma reggel felkelek és lám-lám, süt a nap. De a mai nap futásügyileg a Bogaramé (mivel egy óránk van, ez így lett elosztva). Kettes zónában egy kicsit gyorsabb voltam, mint szerdán, 7 perc/ km alatt volt az átlagom. A heti összteljesítményem valamivel több, mint 17 km. Pontos adatot azért nem tudok, mert az első pulzusmérős napon, annyira örültem a régi-új kütyünek, hogy nem tünt fel, a Garminnak leghalványabb fogalma nincs arról, merre szaladtam vele, mert elvesztette a műholdját.
