A heti legnagyobb élményem elfelejtette velem teljesen, hogy munkakeresés is volt. Sikerrel még nem jártam, de mindenképp' írnék róla néhány szót. Fogtam néhány spanyol CV-t , egy jó adagnyi elszántságot, valamivel több bátorságot és elindultam a környékbeli nagyobb hotelekbe, hogy megmutassam magam, én is itt lakok. Itthon a fejemben megvolt az összes mondat, amit ezzel kapcsolatban elmondhatnék (a táskámban, meg papíron :) ), a gyomorom gombócban, kezemben szorítom az elmaradhatatlan esernyőt és magamban azt mantrázom, "ugye nem fog visszakérdezni"! Nem mintha nem csevegnék velük szívesen, de iszonyú gyorsan beszélnek és nehéz őket megérteni. Beléptem az első helyre! Középkorú baszk hölgy a recepción.( Most jövök rá, hogy középkorú én vagyok, nem ő.:( ) Idősebb baszk hölgy a recepción. Elmondom a mondataimat, nagyon kedvesen fogad és mondja, hagyjak ott egy CV-t neki. Aznap még voltam hét hotelben és mind a hét helyen hasonló kedvesen, segítőkészen fogadtak. A legjobb az volt, hogy megkérdezték néhány helyen, mit szeretnék csinálni? Hát, mi a manót szeretne csinálni egy külföldi aki még csak tanulja a nyelvüket?! Takarítani, meg olyasmit ahol nem alap a helyes kommunikáció. Jövőhéten munkakeresés folytatása. Egyszer, csak szerencsével járok! 

Akkor egy kis futás! :) Tegnap mégis esőben sikerült futnom a tervezett fél órámat. De ez már nem is hír Donostiában. Ma reggel felkelek és lám-lám, süt a nap. De a mai nap futásügyileg a Bogaramé (mivel egy óránk van, ez így lett  elosztva). Kettes zónában egy kicsit gyorsabb voltam, mint szerdán, 7 perc/ km alatt volt az átlagom. A heti összteljesítményem valamivel több, mint 17 km. Pontos adatot azért nem tudok, mert az első pulzusmérős napon, annyira örültem a régi-új kütyünek, hogy nem tünt fel, a Garminnak leghalványabb fogalma nincs arról, merre szaladtam vele, mert elvesztette a műholdját.