Mióta mi itt lakunk nem láttunk, ilyen méretű hullámokat, de ahogy elnéztem az utcán hömpölygő "katasztrófatúristákat", más sem nagyon látott. Hatalmas esőzések voltak az utóbbi napokban, hetekben és most nem az aprószemű baszk eső (aminek saját neve is van: xirimiri , ejtsd: sirimiri), hanem igazi nagy viharok. Donostia partjainál lévő tereptárgyakat alaposan átrendezte a nagy víztömeg és a szél. Padokat sodort el a kitódult óceán, hidak korlátait és még volt, ahol a közlekedési lámpa is kifordult magából. Az újságban cunaminak nevezték a jelenséget, de jobb, ha tőlem tudjátok meg: ez nem cunami volt, csak megavihar.  :) De komolyan,annyian voltak másnap a városban, mint a legnagyobb ünnepeken. Láttam néhány futót, nem győzte a népet kerülgetni. A folyó, amit láttok a képeken, békeidőben olyan sekély tud lenni, hogy látni az alját. A megdöbbentő számunkra legalábbis az, hogy a teraszról ugyanúgy lehetett látni ebben az időszakban is a hajókat, kint az óceánon. Félelmetes lehet ott megélni egy ilyen vihart.