Van egy jó abban, hogy itthon vagyok mindig. Például az, hogy ha éppen jó idő van, akkor kapom a gépet és indulok fotózni. Aztán amikor orkán erejű szelek fújnak és esik az eső, akkor kipakolom nektek a fotókat és ti tökre azt hiszitek, hogy Donostiában mindig süt a nap.....:) Edina, (tudjátok a másik itt élő magyar lány) nagyon útálja az esőt, velem együtt, de imádjuk ezt a helyet, mert amikor kisüt a nap, akkor varázslatos. Majdnem olyan szép, mint Prága. 

Viszont a 280 lépcsőt már nem sokáig kell megmásznunk, mivel kiderült április 30-ig el kell bútoroznunk a Talent House-ból, mert letelik az egy esztendő. Kicsit bánjuk is meg nem is. Lehet a Kiscserkész mást gondol, de MI ÚTÁLUNK KÖLTÖZNI. :D Másfelől ,úgy fest a talentumok máshol lakhatnak, mert majdnem üres most a ház, ezért reméltük maradhatunk még, talán őszig. De nem lehet, a ház fura ura kérlelhetetlen! Már írtam többször, hogy a lakást nem szeretjük túlzottan és tele van a ház számunkra megfejthetetlen szabályokkal. A legújabb például, hogy lezárták a teraszt, mert nagyon fúj a szél. Hát nem tudom ez kit ütött szíven és kit nem, de engem biztosan, mert minden futás után oda megyek ki nyújtani! Mivel legtöbbször este futok, így nagyon szép a látvány......Amazing! Na, ezt a fílinget most elvették tőlem. :( És még nem szóltam, a horrorisztikus mennyiségű pénzről, amit letétbe kell tenni, egy lakásbérlet előtt. Remélem, addigra már találok munkát! Rengeteg fotónk lett az évek alatt, de azt sem lehet kitenni a falra, mert vigyázni kell rá. Persze, valahol érti az ember, mert ha mindenki kilyukasztaná a falat, amikor itt él, akkor eléggé furán nézne ki. De azt hiszem, a legnagyobb ellenségünk mégsem ezek közt van, hanem a fehér falak, fehér bútorok konstrukció, ami nagyon nem jön be nekünk. Úgyhogy most lakásvadászat van, mert próbálunk ingatlanügynök nélküli lakásra lelni, ami itt nagyon nehéz. Én mondom, San Sebastiánban van a legtöbb ingatlanügynökség. Én értem őket!