Az eset úgy történt, hogy cipészt kerestem, mert Zsoltikám megkért, javíttassam meg a cipőjét.....De saajnos nem találtam meg a cipészt! :) Sietnem is kellett, mert kezdődött a suli. Szóval megyek-mendegélek az Astoria Hotelnél meglátok egy csomó baszk rendőrt. Én ilyenkor zsigerből nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy felébredtek az alvó terroristáink. Igen lehet, hogy paranoiás vagyok. De, amint bekanyarodtam a sarkon megláttam a hatalmas buszt és a még sokkaltöbb rendőrt. Meg is állapítottam, hogy nekem mindig a Canon-nal az oldalamon kéne járnom, mert most aztán lehetne fotózni! Késő bánat, most ez otthon maradt. Nálam volt egy buta és egy butább mobil. A kicsit butát örököltem a lányomtól, az csak mp3 lejátszóként funkcionál, a másikat most hagyjuk is! Vérbeli paparazziként előkaptam a masinát és csináltam vele néhány képet, a fiamnak a lányomnak és természetesen az Ábrahám család minden egyes tagjának, akik nagy FC Barcelona drukkerek.És persze, azoknak akik nem használják a Facebook-ot és így nem látják, hogy oda is tettem fotókat. Mert vannak ám ilyen emberek is a világban! :) 

Egyébként, csak megjegyzem, hogy ebbe a hotelbe jelentkeztem dolgozni. Képzeljétek, kedves szurkolók, hogy most én ott dolgoznék, a srácok ott flangálnának....és jómagam csak akkor tudnám, hogy a híres FC Barcelona játékosai, ha mez van rajtuk, mert én egyet sem ismerek közülük. Lo siento, lo siento! Egyről tanultunk spanyol órán. Leo Messiről. Kerestem az arcát a buszon, de nem véltem felfedezni. Tudom, hogy ez extra ciki, főleg mert szegény nagyapám rajongott a fociért világ életében és ha ma élne, ő biztos tudná a neveket. És az apám is.