Donosti szépe meg a Real Madrid busza. :) Van mit pótolnom, mert a családom egy Cristiano Ronaldo nevű pasit mutogatott a neten,aki ugyan tegnap kispados volt,  de nekem az az arc sem volt ismerős. Tiszta ciki, hogy itt élek Spanyolországban és alap embereket nem ismerek! :)

Az Anoeta oldalában tévén is lehetett nézni a meccset. Persze sört is árulnak. Az eredményről csak annyit tudok mondani, hogy ....csúnya ügy az. 4-0-ra nyertek azok a madridi suhancok.

Szögény magyar gyerök a kerítésről nézi a meccset. De legalább felfedezni véltem benne az én családom vérvonalából is valamit és nem csak azt látom, hogy klónja az apjának. :)

A legolcsóbb jegy ide szólt :D A legdrágább pedig 80 és 90 euró volt. 

Brigitávlatból a bemelegítés

Táncolni és modellt állni egyszerre nem nagyon lehet :)

Táncoltunk retro zenére, rockra, popra, baszk folk zenére, spanyolra ....és mindenre. Ezt az estét már februárban leegyeztettük és nagyon vártuk. Rágódtunk a dátumon annyit, hogy a Salt Egyezményeken nem gondolkodtak ennyit....de megérte, mert felejthetetlen este volt. 

Marivick, Jitka, Monika, Lorea, Kaisha, Zsolt, Xabi, Maciek, Zak y Sadique.

Itt már nem voltunk szomjasak! :) A legszőkébb csajszi a spanyoltanárunk, Lorea. Imádjuk! Azt hiszem írtam már, hogy az egész csoport egy nagy egymásratalálás, mert az első perctől kezdve annyira egy hullámhosszon van a társaság, hogy még az az apró különbség sem számított soha.....hogy nem beszélünk közös nyelvet. A humor, a jókedv ledönti az országhatárokat és a kultúrális különbségeket. Persze, ma már egyre többet tudunk beszélgetni, ami nagyon jó, viszont ez a társaság most bulizott így együtt utoljára, mert néhányan csak egy évet töltöttek Donostiában. De az biztos, hogy emlékezni fognak, fogunk rá!

Illik tudni, hogy Puskás Öcsi (Pancho) ezen a napon született 1927-ben. A legendás Aranycsapat kapitánya volt, amikor a Wembley Stadionban 1953 november 25-én megverték az angol válogatottat 6:3-ra. Hatalmas bravúr volt az akkor is, most mégnagyobb lenne. (Bár emlékszem, amikor néhény évvel ezelőtt egy BL selejtezőn a ZTE egyetlen gólt lőtt  a Manchester Unitednek és ezzel megnyerték a találkozót. Egy pillanat alatt mindenki megismerte Koplárovics Bélát, aztán nem sokkal később el is felejtette.) Szerencsére a mi Öcsink nem így járt és igazi állócsillag volt és lesz a futball kék egén. Itt élt Spanyolországban, 1958 és 1966 között a Real Madrid játékosa volt. Egyetlen lánya (Puskás  Anikó) 1973-ban hozzáment egy baszk férfihoz. Éltek San Sebatiánban néhány évig és itt is van eltemetve, ha jól tudom leszármazottai ma is a környéken  élnek. Készítettek egy dokumentumfilmet az életéről Puskás Ferenc címmel. Ajánlom figyelmetekbe, hideg téli estékre, mert nekem talán az egyik legnagyobb magyar. De nem is az a lényeg, hogy szerintem milyen, hanem, iskolapéldája annak, hogy az egyszerű kispesti kölyök mivé vált, akarattal, hittel és kitartással.

Amíg mi a költözéssel foglalkoztunk megszületett a legújabb családtag: Majzik Zétény Tamás. Ez a kis szőke fiúcska a férjem bátyjának a kisgyereke. De jó lenne, látni és megszeretgetni! Nagyon édes. Igencsak Majzik feje van, legalábbis oldalról. Sok boldogságot kívánunk nekik!

Úgy ítéltem meg, hogy nagyon jó részidőt értünk el csomagolásügyileg Brigivel, ezért most két zsák közt általános pihenőt rendeltem el. Ezidő alatt írok is gyorsan egy bejegyzést, az Öcsémről, akire nagyon büszke vagyok!! Azt gondolom, nem mindannyian tudjátok, hogy a tesóm értelmi fogyatékos és az élet némely terén, bizony nem ismeri ki magát. Viszont, a szépirodalmi műveltsége lenyűgöz mindenkit. Különösen szereti a magyar irodalmat, főként a  verseket .....és engem. :) Van neki egy mondata, amit mindig megejt, ha találkozunk. Ennek a lényege, hogy én vagyok neki a "kedvenc testvére". Ez csak azért vicces, mert nincs is neki másik, így kénytelen velem beérni. :)

Ma nagyon Just do it volt megint! Futottam több, mint 6 km-t. El is áztam,közben a szél sem volt kegyes hozzám, de 20 fokban, napsütésben nem nagy kihívás futni. Lehet, hülye vagyok, de élveztem. :) A heti eredményem: 24 km. 

Na, ebből meg mi lesz?:)

A tegnap délelőtt meglehetősen jól sikerült. Reggel korán keltem, hogy lebonyolítsak egy kis vérvételt, ami már február végén esedékes volt, de akkor tájt, nagyon hidegre virradtak a napok és nem tudtam rászánni magam, hogy elinduljak. Most, hogy megvártam a tavaszt, sokkal jobb. Kevés alkalommal látom a várost reggel. Mint otthon, itt is sokan vannak a vérvételen, bár limitált az emberek létszáma, mert időpontra megy ez is.

Az úgy volt, hogy hónapok óta nézegettem a boltban, hogy mi lehet ez, és egyáltalán, hogyan kell elkészíteni? És hát, bevonzottam, mert Zsolt nyert belőle egy komoly mennyiséget a vasárnapi futóversenyen. A neve, La Gula del norte.