Illik tudni, hogy Puskás Öcsi (Pancho) ezen a napon született 1927-ben. A legendás Aranycsapat kapitánya volt, amikor a Wembley Stadionban 1953 november 25-én megverték az angol válogatottat 6:3-ra. Hatalmas bravúr volt az akkor is, most mégnagyobb lenne. (Bár emlékszem, amikor néhény évvel ezelőtt egy BL selejtezőn a ZTE egyetlen gólt lőtt a Manchester Unitednek és ezzel megnyerték a találkozót. Egy pillanat alatt mindenki megismerte Koplárovics Bélát, aztán nem sokkal később el is felejtette.) Szerencsére a mi Öcsink nem így járt és igazi állócsillag volt és lesz a futball kék egén. Itt élt Spanyolországban, 1958 és 1966 között a Real Madrid játékosa volt. Egyetlen lánya (Puskás Anikó) 1973-ban hozzáment egy baszk férfihoz. Éltek San Sebatiánban néhány évig és itt is van eltemetve, ha jól tudom leszármazottai ma is a környéken élnek. Készítettek egy dokumentumfilmet az életéről Puskás Ferenc címmel. Ajánlom figyelmetekbe, hideg téli estékre, mert nekem talán az egyik legnagyobb magyar. De nem is az a lényeg, hogy szerintem milyen, hanem, iskolapéldája annak, hogy az egyszerű kispesti kölyök mivé vált, akarattal, hittel és kitartással.
Most néhány mondatban a költözésről. Szerencsére túl vagyunk rajta, habár már egyáltalán nem olyan szörnyű, mint amilyen volt. Egyre rutinosabban csomagolunk. A Talent House most sem hazudtolta meg önmagát, volt velük kaland. Az történt, hogy elhoztunk néhány dolgot, amit 31-én a végelszámoláskor visszavittem....volna, ha be tudok menni, mert sajnos valaki valahol úgy döntött inaktiváltatja a belépőkártyánkat, így nem lehetett csak a portás segítségével bemenni a lakásba, ahol meglepődve láttuk, hogy már pótolták azokat a dolgokat, amiket mi elhurcoltunk ide magunkkal. Ergo, leleltározták nélkülünk a lakást. Ez csak azért tud kellemetlen lenni, mert a náluk lévő nem kevés pénzből ezeket utólag le fogják vonni. Bár a portás azt mondta, hogy minden rendben van, de nekem az elég kevés, ha egy portás teszi le a nagy esküt. Brigi biciklije a teraszon maradt, azt viszont nyom nélkül eltüntették. Szóval a TH nem véletlenül kong az ürességtől....
A családomban található Y és Z generáció tagjait meglehetősen rosszul érintette, hogy nem áramlott az új lakásban az internet, kereken négy napig. Azért nem volt nagyon roszz dolguk, mert mindkettőnek okostelefonja van és azon azért lehet.....mindenféle fontos dolgokat megnézni, intézni. Már, ha van fontosabb egy költözéskor a költözésnél. A férjem szerint én technofób vagyok. Meglehet, mert egyszerűen nem fér a fejembe, hogy lehet mindennél fontosabb egy mobiltelefon, aminek akkora a kijelzője, hogy szemüveg nélkül nem is látom a betűket. És lehet valóban technofób vagyok, mert néha úgy érzem csukott ablakon keresztül is kivágnám a mobilokat az ablakon. Az biztos, ha nem lennének gyerekeim, nem lenne mobilom sem. 100%. Én persze élveztem, hogy végre történik valami az életemben, ami kívül van az interneten.
Legújabb kedvencem, Zaz- Je Veux, hallgassátok meg! https://www.youtube.com/watch?v=Tm88QAI8I5A
Elmaradt egy fontos információ. Márciusi futásom szummája 93,53 km. Ha nem maradt volna ki a költözés miatt három futásom, akkor túl lennék a 100 km-en. De most új hónap, új lehetőség, remélem áprilisban összejön!
