Bemásolom a cikk linkjét, kérlek, olvassátok el! Az írás címe: A versek édesanyámra emlékeztetnek. A Költészet Napja alkalmából készült a cikk róla, vele.....merthogy imádja József Attilát. 

http://www.delmagyar.hu/hodmezovasarhely_hirek/a_versek_edesanyamra_emlekeztetnek/2377654/

Öcsinek és azoknak akik szeretik a verset, most idevésem az én egyik kedvenc József Attila versemet! Balázs 100%, hogy ismeri! És szégyen, de ha nem lenne az Öcsém a versek valahogy feledésbe merülnének! 

Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

1926. ápr.

Ugye, hogy gyönyörűséges?