Rég' volt már, amikor írtam ide. Történt az életemben néhány dolog, ami megemésztésre szorul vagy legalábbis várat magára, amíg publikus lesz.

A fent "említett" eseményeket nem számolva, sokmindent nem történt azóta. Elverte a Real Sociedad az Osasunát öt  nullra. Itt volt a városban az a meccs. Ez csak azért volt emlékezetes, mert ahogy a városban jártunk- keltünk mindenütt kék-fehérbe öltözött emberek voltak, gyerekek, idősek, nők na és persze férfiak. Egy emberként mentek a stadionba. De adok-kapok volt, mert következő hétvégén meg Madridban voltak és ott pedig öt egyre kikaptak a Realtól. Nagyon szeretik az emberek erre a focit. Spanyol órán az orrom alá dugtak egy fotót. Az lett volna a feladat, hogy mutassam be a képen látható embert. Egy focista volt rajta. Azt vágtam a ruhájáról, hogy spanyol, de dunsztom nem volt, ki ő?! A tanár a világ legkomolyabb arcával megkérdezte, hogy én tényleg nem ismerem Leo Messit??? Nem, én. Mondtam is neki, egy darab spanyol focistát ismerek, az pedig Iker Casillas, de azt bizony mindenhol felismerem. (Nekem úgy tünik mindent vele akarnak eladni ebben az országban, mert minden harmadik reklámban ott van). Lo siento! 

Vasárnap átutaztunk egy kicsit francia földre. Onnan indult egy húsz kilóméteres futóverseny. Behóbia-San Sebastian. Ütős kis távolság. A Bogaram indult rajta. A képen a megérkezés után van. Nagyon ügyes volt. Le a kalappal előtte és nem csak előtte, hanem az előtt a több mint harmincezer ember előtt, akivel együtt indult. Esőben, szélben megtették ezt a távot. Hozzáteszem a spanyolok ezeket a versenyeket is szeretik, mert szinte majdnem végig álltak az út mentén és bíztatták őket. Lehet, nem csak a halnak köszönhetik, hogy olyan jól néznek ki szépkorukban?! Talán a hal,a sport és a bor triumvirátusa lehet a hosszú élet titka.