A kislányom tegnap délután gondolt egy merészet, önként és dalolva takarított. Gyorsan elő is kaptam a fotómasinát, hogy ti is lássátok és ne merüljön ez a szép pillanat a feledés homályába. Úgy kezdődött, hogy fürdőszoba takarítás lesz......Aztán úgy végződött, hogy mosdó és a Szent Tükör tisztult meg. Dehát én már kicsivel is beérem. Nem hiszitek el, hogy a lányom és a férjem, mennyire hasonlítanak egymásra! Pedig, aki ismer minket, jól tudja, hogy semmi vérrokonság nincs köztük, de mindketten ugyanúgy szét tudnak hagyni bármit, bárhol. Nem ám akárhogy! Külső szemlélő , ha meglátná, azt hinné valami baj lett, mert olyan a holmiktól a lakás, mintha egyszercsak elájultak volna és kiesett a kezükből a holmi.....aztán felébredtek, mentek tovább és ott megint elájultak volna, mert megint kiesett a kezükből valami. Bár be kell látnom, ezt életem párja sokkal magasabb szinten űzi bárkinél. Hiába, Ő ebben is profi. Eddig kicsit aggódtam, mert most itthon vagyok és ráérek pakolni, de ha elmegyek dolgozni, akkor mi lesz, mire hazaérek!? Tegnap óta nyugodt vagyok, mert látom, lesz utánpótlás....