Nem írtam már egy ideje, mert elfoglalt voltam, ugyanis hétvégén meglátogatott minket egy régen látott barátnőm és a férje. Ők itt élnek Spanyolországban, Alicantéban. Nyaranta pedig mindig feljönnek északra, így most csak száz km-re vagyunk egymástól. Úgy nyolc éve körül találkoztunk utoljára. Tehát volt miről beszélgetni. Sokminden történt azóta, a legszembetünőbb, hogy a gyerekeink nagyon megnőttek. :( Sajna Karin (a barátnőmék kislánya ) most nem jött el, de Brigi viszont elment hozzájuk vendégségbe vasárnap este, és ha megunják az ott létet, akkor együtt jönnek haza. Sokat csavarogtunk, de fő napirendi pont az volt szombaton, hogy elmentünk egy áruházba, ahol mindenféle hal és tengeri állat van. Talán, már említettem, mi nem nagyon tudjuk megkülönböztetni őket és azt, hogy mit kell velük csinálni, hogy ehetők legyenek, főleg nem tudjuk. Tehát szombaton este kagyló volt rákkal a vacsora és tonhal saláta. Tonhal saláta csillagos ötös. Én még a rákkal is ki voltam békülve , de a párom és a lánykám azzal sem voltak nagyon. A kagyló.......Hát az gyalázatos volt. Pedig nagyon örültünk az ötletnek, mert Kriszta barátnőm azt mondta, ebből akármennyit lehet enni vacsorára és nem hízlal. Naná, persze sejthettem volna, hogy amiből végtelen mennyiségűt lehet enni, annak az élvezeti értéke, olyan alacsony, hogy szinte nincs is neki. 

A nálunk vendégségben lévő spanyolok, olyan korán keltek másnap, amilyen korán egy rendes hispán sosem ébred. De ezt sejtettük már este is, így adtunk nekik egy mágneskártyát ( a Talent House-ból száműzték a kulcsot és minden ajtót és kaput a kártya nyit), hogy hajnalban le tudnak menni a partra vagy sétálni. Így történt, hogy mire mi felébredtünk (mert beállítottuk az ébresztést) , addig ők már visszafele jöttek a városnézésből. Később felpakoltunk néhány szendót és elmentünk kirándulni egy Orio nevű faluba, ahol olyan sárkányhajó féleséggel versenyeztek a népek. Igaz, sárkány nem volt a hajókon, de amúgy tök olyan volt. Azt a versenyt megnéztük, aztán kis sörözés-borozás után visszajöttünk. Itthon folytatódott a halas hétvége. Tintahal karikát és valami szardiniához hasonló halakat sütöttünk. Az mindkettő nagyon finom volt. :) A vendégeink odáig voltak a teraszunkért, ezért a desszerttel kivonultunk oda és ott ettük meg. 

Amint már fentebb említettem Brigi elment velük Vitoriába,az uram egésznap dolgozik, így most itt maradtam egyedül. De nem bánom, mert Karin biztos sokat fog neki segíteni az ismerkedésben, és talán néhány spanyol szó is ragad rá.