Harmadik napja utazunk. Az előző napi lazaságunkat hátra hagyva, ma 8 óra után elindultunk a hotelból. Reggeli és fotózás nem volt. Szigorúan útközben. :)

14, 5 éves gyermekem már bármilyen testhelyzetben képes elaludni az autóban.

Franciaországban próbáltuk mellőzni az autópályákat, mert drágák és mert nagyon jó minőségi autóútjaik vannak. Persze, azért betévedtünk egy-két kis faluba. Meg kell, hogy mondjam, az osztrák és német rend egy szempillantás alatt eltünt a határ után. Ráadásul ezek a szegény franciák, úgy vezetnek, hogy az irányjelzőjüket nem jut eszükbe visszakapcsolni. Ennél fogva ők gyakran úgy néznek ki, mintha kanyarodni volna szándékuk....De nincs nekik.

Nagy álmom volt eljutni ide, de főleg Párizsba. Egyszer egy "Párizs 220 km" táblánál, életem párja, meg is jegyezte, hogy ilyen közel, még sosem voltam az álmaimhoz! :)

Mivel a reggeli különböző okok miatt elmaradt, így megáltunk egy kis pékségben. Isteni finom péksütit ettünk. Persze szigorúan a kocsiban, mert az időtényező fontos volt. Habár tudtuk, hogy ma este már az új otthonunkban leszünk és ugyebár onnan nem lehet elkésni.

Ha emlékeim nem csalnak valahol itt láttuk utoljára sütni a napot. Ezután már borongós, esős, ködszitálós órák követték egymást. Itt megint rájöttem valamire. Zuhogó esőben is képes vagyok 50km/h-nál többel vezetni.