A nap képe, de nem csak nálam, hanem a National Geographic-nál is. Kanadában készült a Hudson-öbölnél. A fotós, aki ezt elkövette: Paul Souders (reméljük még él). A fotó címe, mi más lehetne: Jegesmedve.

Sajnos az előző bejegyzésekből valami rejtélyes módon eltünnek a képek, de igyekszem pótolni őket.

Ma délutáni program, levizitálni a kiválasztott lakásokat. Pontosan kettőt. A spanyol kollega, David, természetesen szerves része volt ennek az összejövetelnek is. David kulcsfigura a családunkban, visszük magunkkal minden fontos eseményre, hiszen ő tud kommunikálni. Velünk volt az iskolában, amikor Brigit beírattuk, az urammal orvosnál, NIE szám intézésnél....etc. Többet tud rólunk talán, mint mi magunk. :) Spanyolosan elkéstek az első lakás nézésből, de szemlátomást, ezen csak én lepődtem meg. Már írtam, hogy nem igazán szeretem ezt a kerületet, mert nincsenek emberek erre. Azért a nagy lakáskeresés olyan jól sikerült, hogy az első hajlék három utcával van arrébb a Talent House-tól. De mi skótok vagyunk és nem vagyunk hajlandóak fizetni ingatlanközvetítőnek, így kevesebb választási lehetőségünk van. A lakás felújítás alatt van, kicsit kevés bútor volt benne és kicsit fogalma sem volt a tulajdonosnak, hogy mit is tenne még bele, de ettől eltekintve, van benne fantázia. Következő kecó, még eldugodtabb helyen van, mint az előző, de buszmegálló itt is közel van és az előzőnél is így volt. Nagyjából a mostani kerületünk és a következő találkozásánál. Nagyon kedves volt a házaspár aki megmutatta a lakást. Bementünk és mindannyiónkat elkapott az egyetemes érzés, hogy "ez az"! Amolyan szerelem első látásra. Tökéletes, csak hát az előző olcsóbb volt. Briginek innen is kell két busz és kábé fél óra mire kiér az iskolájába. Szóval, van min gondolkozni! 

Mivel szépen esik az eső, most elmegyek futni. A fénybenfutó cipőm, már nem volt rajtam jó ideje. :(

Hajnali három óra van, küzdök az álmatlansággal (sosem hittem volna, hogy ezt valaha leírom, mert híresen jó alvókám van....volt). Odakint tombol a vihar. Jó, hogy a legfelső szinten lakunk, mert úgy tünik a felettünk lévő napkollektort akármelyik pillanatban elviheti a szél és ez nem kis zajjal jár. Egésznap vihar volt. Amikor éppen elállt az eső és csak légmozgás volt, elmentem futni, de megszívtam, mert félúton gyalogoltam haza, mivel menni alig tudtam a szembeszéltől.

A selfi azért került a blogomba, mert ott vigyorog rajta az én két legkedvesebb színészem, Kevin Spacy és Bradley Cooper. Bármit megnézek, amiben ők szerepelnek. Spacy-t először az Amerikai szépségben láttam, aztán itt Spanyolországban megnéztem még jó néhány filmjét. De a nagy kedvencem, mind közül a House of cards sorozata. Nem tudom otthon adják-e valahol, de neten megtalálható felirattal. Igen hamar kivégeztem a szériát (egyelőre még csak egy évad van feliratozva). Kevin Spacyvel egy nagy baj van, hogy homoszexuális. Nem is fér a fejembe. :)

Bradley Cooper, kéremszépen egy esztétikai élmény, akár tetszik ez a férjeknek, barátoknak, vőlegényeknek, akár nem! Láttam már jó filmjét és most itt nem a Hangoverre gondolok. A Napos oldal című filmért még Oscar jelölést is kapott. Jó kis film. Nézze meg, aki még nem látta!

Ha már Oscar jelölés, akkor néhány szóban én is megemlékeznék róla. Nagyon rosszul esett a Wall street farkasának a sikertelensége és, hogy a U2 nem kapott semmit az Ordinary love című zenéjükért, ami a Nelson Mandela film betétdala (és imádom :) ). A Dallas Buyers Club bevallom kimaradt az életünkből, de ha már megkapta a szobrot Matthew McConaughey akkor bepótoltuk a lemaradást és megnéztük a filmet. Valóban megérdemelték a díjat. Azt is ajánlom nektek! 

A 12 év rabszolgaság sem tartozik a kedvenc filmjeim közé, mert az én lelkemnek valahogy túl durva. A hasonló témájú film, a Django nekem jobban tetszett.  

Nem soká' négy óra van, talán elcsendesedni látszik a vihar is, megpróbálok én is aludni.

Tegnap esti futás ugyebár elmaradt, mert egyre nehezebben tolerálom az esőt. Lefekvéskor eldöntöttem, ha felébredek, elmegyek futni. Feltéve, ha nem esik. Amúgy is kicsit antiszociális vagyok a héten, mert az utcán hömpölygő tömeg is zavart. Alig lehet tőlük futni. Kitalálhatnának ide is egy olyan futópályát, mint Prágában a Ladronka Park. Voltam ott néhányszor, amikor még ápoltam a prágai kapcsolataimat :). A sors fintora, hogy akkoriban nem futottam. Voltaképpen azon is szoktam gondolkozni futás közben, lehet több a negatív hozadéka annak, hogy az autók közt futunk, mint a pozitív. Főleg, hogy sok a diesel. Szóval, ébredés, tervek. Eső nem esik, viszont a migrénem lesből támadott. Szerencsére, már jó előre megérzem, hogy jönni fog, így elsősegélybe részesítettem magam, egy gyógyszer formájában. Az mégsem lehet, hogy nem esik az eső és én nem tudok futni. És egyébként is reggel van, valószínűleg minden rendes spanyol, baszk otthon van és nem az utcán hátráltatja a futás szerelmesét. Ergo, engem. :) A döbbenet csak akkor következett, mikor leértem a tengerpartra és megláttam, hogy .....sétálnak. Ma is. Vasárnap reggel. Egyesek ábrázatán látszott, hogy a sétájuk még valamikor szombaton kezdődhetett el. Mikor alszanak a spanyolok?

Audrey Hepburn csodákat emleget. Szeretem Audreyt! A csodák pedig úgy jönnek most ide, hogy megnéztem a februári futásom összesítését és alig hittem a szememnek. 82,5 km volt! Mi a csoda, ha nem ez! Remélem ti is hisztek benne!