Tegnap esti futás ugyebár elmaradt, mert egyre nehezebben tolerálom az esőt. Lefekvéskor eldöntöttem, ha felébredek, elmegyek futni. Feltéve, ha nem esik. Amúgy is kicsit antiszociális vagyok a héten, mert az utcán hömpölygő tömeg is zavart. Alig lehet tőlük futni. Kitalálhatnának ide is egy olyan futópályát, mint Prágában a Ladronka Park. Voltam ott néhányszor, amikor még ápoltam a prágai kapcsolataimat :). A sors fintora, hogy akkoriban nem futottam. Voltaképpen azon is szoktam gondolkozni futás közben, lehet több a negatív hozadéka annak, hogy az autók közt futunk, mint a pozitív. Főleg, hogy sok a diesel. Szóval, ébredés, tervek. Eső nem esik, viszont a migrénem lesből támadott. Szerencsére, már jó előre megérzem, hogy jönni fog, így elsősegélybe részesítettem magam, egy gyógyszer formájában. Az mégsem lehet, hogy nem esik az eső és én nem tudok futni. És egyébként is reggel van, valószínűleg minden rendes spanyol, baszk otthon van és nem az utcán hátráltatja a futás szerelmesét. Ergo, engem. :) A döbbenet csak akkor következett, mikor leértem a tengerpartra és megláttam, hogy .....sétálnak. Ma is. Vasárnap reggel. Egyesek ábrázatán látszott, hogy a sétájuk még valamikor szombaton kezdődhetett el. Mikor alszanak a spanyolok?

Audrey Hepburn csodákat emleget. Szeretem Audreyt! A csodák pedig úgy jönnek most ide, hogy megnéztem a februári futásom összesítését és alig hittem a szememnek. 82,5 km volt! Mi a csoda, ha nem ez! Remélem ti is hisztek benne!