Igencsak szomorkásra sikerült a mai nap is. Napok óta szakad az eső, már a sokadik esernyőjét szedte szét a vihar a gyerekemnek és mindannyiónknak. A másik gyerekem meg otthon fekszik immár két hete betegen. Epehólyag gyulladása van. :(  

Ilyen hangulatban két dolgot tehet az ember. Az első, hogy elmegy futni és ezáltal feltölti kifogyóban lévő endorfin készletét. Este meglesz.

A második, hogy meghallgat egy jó lemezt. Egy jó zenét egy jó zenésztől. Neem, nem Ákos Rosszkedv című számáról van szó. Ma John Lee Hooker nap van. Még most is emlékszem arra amikor "megismerkedtünk". Egy Carlos Santanával közös zenéjét hallottam meg. Aztán nem győztem oknyomozni, mire megtaláltam ki is ő. Nekem magasan felette áll Miles Davisnek. Most sokan felszisszennek de tudjátok, kinek a pap, kinek a pap-lan. A kedvencem tőle, az a lemez amikor a barátaival zenél. Be is másolom nektek ide. Akit érdekel, hallgassa meg! Mire a végére ért a video, rájöttem, hogy egyáltalán nem is baj az, ha ma rossz a kedvem, hiszen ha mindennap ugyanolyan derültségben és megelégedésben telne, akkor az egyáltalán nem lenne boldogság, mert hiányozna a kontraszt.

John Lee Hooker: https://www.youtube.com/watch?v=7i3siC0suus