...hogy összehozott minket az utókornak. Nem tudhattuk, hogy mire iszunk előre, egy ártatlan korty volt és nézd mi lett belőle...!" :)

Szerintem néhányon biztos emlékeztek, hogy ma 5 éve, hogy megismerkedtem a Bogarammal. Tünde barátnőm mindenképp, mer' majdnem nem engedte be az ura a bulizós éjszaka után. He-he-he!! Kati is emlékezhet, de ő bojkottálja a blogom olvasását. Ugye csajok, hogy elrohant ez az 5 év? De nem csak ez az 5 év, ha a fiamra nézek, akkor rájövök, hogy a 20 is elvágtázott.

Tehát évforduló. Erre az alakalomra kaptam a képen látható futócipőt. Ami nem ám akármilyen lábbeli. Én úgy hívom, fénybenfutó cipő. Ugyanis, azt képzeljétek el, hogy amikor megkaptam, gyorsan ki is próbáltam. Persze az eső elmaradhatatlan, akkor is volt. Amikor mentem le a tengerpartra már a 280 lépcsőn éreztem, mintha csúszna a cipő! Elkezdtem a futást és amikor befékeztem a piros lámpánál, sikerült elcsúsznom. Gondolhatjátok, hogy Donostia  legnagyobb sétáló utcáján, úgy érzem ez esetemben nem is lehet kérdés. Edina kedvéért: Avda Libertade! :) Semmi gond tudjátok, bénadelelkes vagyok, uzsgyi tovább. Kb. 20 percet tudtam futni, aztán feladtam, mert éreztem, hogy ez bizony használhatatlan esőben. A városban egyébként elég dizájnos járda van mindenütt és ahogy tapasztaltam, azt nem bírja az én cipőm. A jobb csuklómra estem és mondtam is, hogy az idei csontsűrűség szűrés kipipálva, mert nem lett semmi baja! Haza értem, folytogatott a sírás, mondtam az uramnak, hogy belehajíthajuk a cipőt az óceánba, mert ez bizony itt nem jó.(Mégis csak Floridát kellett volna választani!) Azt mondja a férjem: "én megmondtam, hogy a másik cipőt válaszd!!" Na, neee! :)

Képzeljétek! Ma fény volt és végre kipróbálhattam. :) 7 km-t futottam benne és szárazon perfekt.