...avagy a Tamborradaról elmaradt fotók. Nagyon jó kis fiesta volt ez! Igazán tetszik a baszk kultúra. Ellentétben az időjárással, amiből mostanra már kezd tele lenni a balzsebem. Már megint napok óta esik. Tegnap nem csak az aprószemű csöpörgött, hanem zuhogott és ez még párosult a szintén nem ismeretlen viharos széllel. Az uramnak megint kivégezte egy esernyőjét az égi háború. Zsoltikám amúgy is elég komoly esernyőfogyasztó hírében áll, mert ha nem a szél tekeri ki a kezéből, akkor elhagyja...Még szerencse, hogy Brigi nem ment suliba, mivel csütörtökön haza küldték. Gyengélkedett szegényke. Igaz, már egy hete küzd a takonykórral, de most a feje is fájt. Erőmet és tudásomat összpontosítva betelefonáltam az egészségügyi központba, adjanak már szegény kislánykának időpontot egy vizitre. Háromszor kellett lebetűznöm a nevét, mire megtalálta a nagyon okos gépbe és közölte, hétfő délután vigyem a lányzót. Visszakérdeztem, holnap nem lehetne? Azt mondta nincs már szabad hely. Köszi, de csütörtök van! :( Fel voltam vértezve, hogy én bizony elviszem az ügyeletre a gyereket, ha úgy adódik, de úgy fest magától is rendbe jön és láza sem lett. Ha így halad, hétfőn megint telefonálhatok, hogy B-R-I-G-I-T-T-A meggyógyult és nem megyünk délután.

A tegnapi futásom elmaradt az állandósult vihar miatt, de elővettem a jó öreg Rékát és tornáztunk egy kicsit. Naná, hogy feltettem a pulzusmérőt és hölgyeim sajnálattal közlöm, de a fasorba sem volt a pulzusom a zsírégető zónától. 112 volt a legtöbb, amit Rékával összehoztunk. De másféle mozgásnak jó volt. Ma reggel is zuhogott, de már pár órája nem esik, úgy hogy lesz itt ma Just do it, úgy látom! Megemésztem a kései ebédet, aztán indulok futni. Ma szigorúan csak 30 percet. Ezt kaptam tanácsba egy edzőtől, aki szerint hozzá kell szoktatnom az ízületeimet a hosszabb futáshoz.