Mielőtt bárki megkavarodna a valós hajszínem és a képen látható miatt, leírom, hogy a fotó egy lagziban készült kábé másfél éve. Amiért idevalónak gondolom az az, hogy Erzsike néni (a párom anyukája, mondhatnám....anyósom, de annyira negatív kicsengése van már annak a szónak, hogy nehezen csúszik ki a számon) Szilveszterkor is a táncparkett ördöge volt és nagyjából mindig az, ha van táncparkett. Hatalmas party arc és az a jó benne, hogy olyan, akárcsak én. Nem kell neki vizespohár mennyiségű alkoholt meginni, ahhoz, hogy jól érezze magát. Ha van hangulata bármire tud táncolni. Ahogy magamat is szoktam jellemezni, ha van kedvem, akkor a Vízállásjelentésre is tudok bulizni. 

Ha agyonütnek sem jut az eszembe, milyen fürdőben múlattuk az óév utolsó óráit, de mi ketten biztosan jól éreztük magunkat. Retro disco féle volt, csak nem értettem miért kellett olyan sokszor egy zenét ismételni! Fürdőruhás, köntösös party volt, tehát koktélruhára nem kellett költeni. Én hamarabb kidőltem, mint Erzsike néni. Helyesbítek, mindenki hamarabb kidőlt, mint Erzsike néni. :) Nyolc körül értünk oda és hajnal négy óra előtt indultunk el. Persze a mi kocsinkban én voltam a Haljakend, így aztán az éjféli pezsgőről is le kellett mondanom. Pedig, bizony szeretem azt!  Kár, hogy anyu nem él már, mert ő is nagyon szerette a táncos mulatságokat. Milyen jó partnere lenne Erzsike néninek!