Ma ünnep van nálatok. Erről meg sem tudnék feledkezni, mert ennek kapcsán a Rádió 88-ban csak magyar zene szól. Én jól bírom a magyar zenét, de a túlzásokat annál rosszabbul és amikor megszólalt a "Ments meg szerelem " című örökbecsű, akkor megszakítottam a rádiózást a szegediekkel.
Amint már említettem Brigi kedvet kapott a kajakozáshoz és tegnap ki is próbálta. Nagyon tetszett neki, azt az apróságot leszámítva, hogy a kikötőnél van, ami meglehetősen messze van tőlünk. Ja, és heti öt alkalom, amivel nem lenne baj, de szegényke három napot öt óráig van a suliban. Jankával rótta a métereket és csak egyszer fordult bele a vízbe, mert kipróbálta a nem kezdőknek való hajót. Elég kellemetlen lehet, mikor az októberi tengervíz arculcsapja az embert, bár azt mondja nem fázott. Mindenesetre a mozgás jótékony hatással volt rá, mert nem kellett neki fél óránként a tudtára adni, hogy az iskolás nagylányok ilyenkor már húzzák a lóbőrt! Kilenc előtt egy kicsivel ért haza. Nagyon fáradt volt.
Szokatlanok nekünk azok a távolságok, amik itt vannak. (Bár a férjem szerint a távolságok amerikában nagyok, nem itt.) Én mindenesetre hozzá voltam ahhoz szokva, hogy felpattanok a bringára és már megyek aból-bébe. Nem ülök a buszon és zötykölődök, ki tudja meddig! És! Otthon csak sátoros ünnepeken gyalogoltam, mert nagyon útálok gyalogolni. Olyan haladatlannak érzem a bringa után.