Tegnap a lehető legjobban sikerült a látogatásunk a spanyol SZTK- ban. Ez lehet annak is köszönhető, talán, hogy próbáltam spanyolul felvázolni a dolgok lényegét. Bár, mi tagadás, furcsa viszonyban vagyok a nyelvekkel. Ha angolul beszélnek, abból nagyon sokat megértek, de válaszolni szinte egy kukkot sem tudok. Spanyollal úgy állok, hogy amit tanultam azt el is tudom mondani, de amit ők mondanak, azt alig értem. Piszkosul gyorsan beszélnek. De ez most igazából nem is lényeges.

Tehát, átvergődtünk a recepción. Persze le akartak minket rázni, azzal, hogy menjünk vissza másnap. Mondtam neki, hogy kislányka már vasárnap is beteg volt, ezért szerertnék ma orvossal találkozni. Beküldött minket egy rendelőbe, ahol két fiatal hölgy dolgozott. Volt ám boldogság. Kedvesek is, fitalok is ( ez utóbbi azért fontos, mert nagyobb eséllyel beszélnek angolul ). Meg is veregettem a saját vállam, hogy milyen jól sikerült randomra, orvost választani. Kikérdeztek mindent, vérnyomás és pulzus mérés. Aztán közli a hölgy, hogy menjünk át a hatos rendelőbe a saját orvosunkhoz. Na, mondom, kezdhetem újra elmondani a sztorit! 

Átülünk az ismeretlen Dra. Manzano rendelője elé ( neki is nagyon szép a neve: Carmen Manzano Perez) Megérkezett. Egyáltalán nem volt fiatal, de első látásra még szimpatikus sem. Nem beszéli az angolt sem (ennek felderítésére megbízásom volt az uramtól ).DE! Nagyon alaposan kikérdezett, megvizsgálta Brigit és nem volt rest használni a Google Fordítót, hogy elmondja, mit lát. Írt két receptet. A/4- és papírra írják fel a gyógyszert ( dehát, mi lesz a fákkal ?) Ezután kérdezem tőle, hogy másnap menjen a gyerek suliba? Válaszul annyit fordított, hogy majd csak akkor, ha nem fáj semmi, nem hány és nem is lázas. Ezt semmilyen pecsétes papírral nem igazolta. Talán a hispán kölkök nem lógnak az iskolából??? Nem is értem.

Este elmentünk a patikába és itt ért minket a következő meglepetés. A 650mg- os Paracetamolért és valami gyomormedicináért, nem fizettünk még két eurót sem. Feltettem nektek a blokkot, hogy nézzétek meg! A pirossal bekeretezett oszlop a gyógyszer teljes ára, a mellette lévő, amit ténylegesen fizetni kell. Már egyszer vettünk hatvan darab Calcium-Sandozt, nyolc euróért. Akkor azt mondta a gyógyszerész, hogy a Ca tablettának az állam maximálja az árát. Ezek szerint, nem csak annak. Számomra ez szokatlan, mert elevenen élnek bennem azok az emlékek, mikor a gyerekek hónap végén betegek lettek......(  mert felénk a gyerekekben van egy szenzor, amivel megérzik, hogy már ki van porciózva, minden egyes forint ).....és akkor jön a patika!! :)

Mégsem értem, hogyan tud ennyibe kerülni a gyógyszer egy olyan országban, ahol 650 euró a minimálbér! Vagy inkább, hogy tud egy olyan országban az egekben lenni a medicinák ára, ahol 72ezer Ft a minimálbér.