Gyorsan magunkhoz is ragadtunk egy hispánt és elmentünk az utolsó mentsvárunkba, ami egy állami iskola és spanyol nyelvű. Csak picit van túl az angol iskolán, amihez fél óra az út még busszal is, mert ezek a város másik végében vannak. Olyan jól kinéző sulik vannak a közelünkben, de mind baszk. Pont tized annyit kellett befizetni ahhoz, hogy Brigi elkezdhesse a tanulást, mint a magán suliba. Mondjuk, mi vérbeli magyarok lévén, a tizedét sem értettük, mire fizetjük be, mert az oktatás itt is ingyenes! A tankönyvcsomag sem háromszáz euró, ahogy az előző helyen lett volna, hanem csak negyvennégy. Hozzáteszem még azt, meg sem kellett venni, mert első időben egy dolgot kell a kis csimotának tanulni, az pedig a spanyol nyelv. Na persze, a harmadik legelterjedtebb nyelvet a világban ( ! ),  a baszkot is tanulnia kell. Testnevelés, technika, meg ilyen hasonló készségtárgyak azon a nyelven vannak. Dehát ahány nyelv, annyi ember.....Valamire az is jó lehet még! Idegen nyelvet is fog tanulni (ez tréfásan hangzik, mert neki mind idegen), választható az angol és a francia. Én angolt választottam, ő franciát szeretett volna. Mégszép! Mivel ő itthon durmolt, miközben mi intéztük a jövőjét, már csak a sulin múlik, át lehet-e kérni másik csoportba! Ez egy elég nagy iskola, és csak tizenkettőtől tizennyolc éves korig járnak az ifjoncok. 

A spanyol oktatási rendszerről röviden néhány mondatban írok. Teljesen más mint otthon.  Hat és tizenhat éves kor között kötelező és ingyenes. :) Három és öt éves kor között, educación infantil-ba járnak a törpék. Az általános iskola-ba hat és tizenkét év közöttiek járnak. Ezután jön a középiskola, tizenkettő és tizenhat éves kor közöttieknek. Brigi ide fog járni. Így lesz egy általános iskolás gyerekből egy nyár alatt, középiskolás gyerek. Ez még mind semmi, de nem hetedik osztályba vették fel ( ahogy következne ), hanem nyolcadikba. Erről maga dönthet a suli igazgató, és ő így határozozott. Mégpedig azért, mert a hetedik osztályban fő nyelv a baszk és ő ennek nem akarja kitenni ezt a magyar kislyányt. Itt gyors leírom, hogy néha az az érzése az embernek, hogy ezt a baszk nyelvet eléggé erőltetik. Főleg itt, Donostiában. Pamplona is baszk terület, de ott ahogy láttuk, a fő nyelv a castellano volt. De most egyik gondolatomat a másikba fűzve, visszatérek az oktatásra. A bachillerato tizenhat és tizennyolc éveseknek való oktatás. Ennek lehet a vége érettségi vagy valamilyen szakma. 

Tehát így állunk mi. Végre lett iskola. Jaj, ami még feltétlenül különbözik, a nagyon sok szünet. Ide adták az éves naptárat a suliban, és meglepően sok ünnep van. Ez nem teljesen igaz, mert nem lepődtem meg, hiszen az elmúlt két és fél hónap alatt is volt jónéhány. Inkább az volt váratlan, hogy a téli-  és a tavaszi szünet tizenöt és tizennégy napig tartanak. Márciusban is lesz egy egész hét, amikor nem mennek. Ennek még nem tudom, az okát. Ugyebár egy héttel később kezdenek, mint az otthoni gyerekek és pont annyival is járnak tovább.

A képek még mindig a Pamplonában készültek. A hátizsákos vándor nem a rokonunk (naná, hogy nem, hiszen ti vagytok a rokonaink)  csak az első ember volt, akit megláttam a Camino-ról. A puttonyán a jól ismert jelképpel, a fésűkagylóval :) Egyszer nekem is lesz olyan!