A kép a múltheti kis túránkon készült.

Tehát, István a király. Sokan leszedték a keresztvizet a darabról, ezért nagyon kíváncsi voltam rá és megnéztem. Előrebocsátom, hogy nagyon nagy rajongója vagyok az előadásnak, és láttam már kőszínházakban, szabadtérin, felvételről Csíksomlyóról és most pedig ismét egy új rendezés került elő. Azt is érdemesnek tartom megjegyezni, hogy aki ismeri Alföldi munkásságát, az sejthette, hogy nem egy lányregényre vált jegyet. Ő ugyanis előnyben részesít olyan színházi elemeket, amelyek nagyrésze megosztja az embereket. Én sem szeretem a véres jeleneteket, de összességében, értettem a szimbólumokat és dekódoltam az üzenetet is. Bár, ez sem teljesen igaz, mert az például máig dilemma bennem, hogy Gizellát miért kellett összeboronálni a német tiszttel?! Talán ilyennek láthatja Alföldi a nőket? Ő azért annál intelligensebb, hogy általánosítson. Szintén Gizella hosszan eltartó "unom a politikát" mondtata, nem véletlenül kapott akkora hangsúlyt, mert itt ő egy ország szócsöve volt. Ami nekem nagyon nem tetszett, hogy  a már meghalt szereplők visszaköszöntek egy másik karakterben. Így aztán Géza fejedelemből egyszer csak egy regős lett. A szereplőket is megválogathatta volna jobban. László Zsolt és Stohl hangja, hagyott kívánni valót maga után. Kátya és Feke Pál viszont tökéletesek voltak. Egyébként a harminc évvel ezelőtti darabban is voltak német katonák, csak nem náci jelmezbe bújtatva. Bár Alföldi Róbert nem szokott aktuálpolitizálni, de indirekt módon ez most mégis sikerült neki. Ami a rendező zsenialitását dícséri az, hogy régen volt az országban ilyen, hogy ennyi ember foglalkozott volna művészettel, színházzal, mint az utóbbi napokban Magyarországon. Ez mindenképpen jó, még akkor is , ha az emberek nincsenek egy véleményen. Hiszen, miért is kellene mindenkinek ugyanazt gondolni valamiről.......?