Nem vagyok még kész az összes fotóval, de néhányat már fel tudok tenni. Szóval a Tamborrada ünnepség valóban nem volt semmi. Főleg azért nem, mert abban a huszonnégy órában, majdnem mindig esett, szakadt az eső. Rengeteg ember volt  és nagyon tetszett nekünk is. Nagyon bejön a baszk zene. Inkább az szokatlan, hogy fiatal, idős mind egyemberként dalolja ezeket. Ami nekünk magyaroknak szintén furcsa, hogy a baszkok (és gondolom a spanyolok) nem sírva vigadnak, hanem itt az ünnep tényleg a jókedvről szól. Na és persze az elmaradhatatlan szimbólumokról, amik köthetőek ahhoz a terrorszervezethez, aminek a nevét, most itt nem nem mondjuk ki....A házak falán a molinók, az ünnepség előtt a szinpadra vonuló (vélhetőleg) családtagok a bebörtönzött terroristáik fotójával, akik valahol messzi spanyol börtönökben vannak elszállásolva és az mérhetetlen problémát okoz az itthon maradtaknak. Ugyanez a szimbólum látható az éppen éjfélt ütő óra alatt, fény formájában. De, kapaszkodjatok meg, még karácsonyi fényfüzér formájában is megtalálható az utcán ez a jelkép. Van véleményem, de nem írom le....ez a blog nem a szeparatistákról szól.

Visszatérve az ünnepre, nagyon jól optimalizálták a baszkok azt az egy napot, amit Donostia napjának tűztek ki. Pontban éjfélkor elkezdődött az őrület és másnap éjfélig tartott. Amint írtam is, napközben sokszor lehetett hallani, hogy a közelben vonulnak és zenélnek. Mi már délután nem mentünk ki. Igaz, este készülődtünk , de mire felöltöztünk újra zuhogott az eső. Sajnálom is, mert látom a csoporttársam képein, hogy sokmindenről lemaradtunk napközben.