Bocsi a ritkán írásért, tudom hihetetlen, de sok dolgom volt a héten. Valahogy úgy összejöttek. És rengeteg fotóm is született ebben az érában, aminek a közzététele elég időigényes.

Tehát, ma egy hete maraton, félmaraton és tíz kilóméteres futás volt nálunk. Zsolt a félmaratont célozta meg és futotta végig. Az időjárás kegyes volt velük, mert éppen akkor nem esett. Hajnali fél kilenckor volt a rajt!!! Nincsenek észnél. Olyankor még minden rendes spanyol alszik, ezek meg felverték a fél várost. Sokkal kevesebben voltak, mint két hete Franciaországban. Ha jól vélekszem, olyan öt-hatezer ember indult.

Végre bejutottam az Anoeta stadionba is. Persze üres állapotában mindig zárva volt, mikor a közelében voltam, amikor meg meccs van....akkor nem megyünk a közelébe. :) Nem olcsó hobbi focimeccsre járni. Nyilvánvalóan vannak pénztárca kímélő meccsek, de az is nyilvánvaló, hogy minket az nem érdekel. :) Nagyon törpének éreztem magam benne! Furcsa is belegondolni, hogy egy ilyen "kisvárosban" (kb. mint Szeged) van keletje egy harmincezres stadionnak. Dehát ez kérem szépen, Spanyolország!

Tehát a futás nagyon jól ment 5128-askának, kezd hasonlítani azokra az elvetemültekre, akiket alig lehet megállítani a huszonegy kilóméter után. Mert ugye három féle ember van: Az első, aki el sem indul futni ilyen távot. A második lefutja, de látszik rajta mikor célba ér, hogy most aztán közel volt a vég. A harmadik pedig úgy néz ki, mintha még kevés is lenne neki és legszívesebben menne még néhány kört. A fotókon látható még Egyeske is, aki elsőnek futotta le a maratont. 

Nagyon tetszett a startnál is látható (később a stadionban a célnél is) kis helikopter, amire kamera volt szerelve és ezzel követte fentről az eseményeket. Nem volt nagyobb, egy távirányítós autónál, de nagyon jó ötlet.

A futóversenyre való járás, elég erős motiváló erővel hat rám, így most arra gyúrok, hogy el tudjak indulni jövőre egy öt kilóméteres távon. Persze most is el tudnék indulni, csak rettentő ciki lenne utolsónak beérni!