Ha már lett élesztő, akkor pizza is lett. :)

Ma kisütött a nap Donostiában. Már jó ideje nem láttunk ilyet. Beköszöntött a fűtési szezon is és kapott a jó öreg baszkföld annyi csapadékot az utóbbi hetekben, hogy három másik országnak is elegendő lett volna. Ennek örömére be is szereztem egy gumicsizmát. Feltünt, hogy itt elég divatosnak számít ez a viselet, de ma már tudom, hogy nem divatból hordják, egyszerűen nem lehet másban közlekedni. A héten egy esernyőt is tönkretett a vihar. Atomjaira hullott a kezemben. Nem volt más teendő, megkínáltam vele az első szembejövő kukát. 

Voltam orvosnál a héten, hát az megért egy misét. Fogyóban van a pajzsmirígyes gyógyszerem és azt kellene lecserélni a spanyol megfelelőjére és hát hoztam magammal egy megnövekvő májat, ami miatt időnként vérvételre kell mennem. Kéretik, nem élcelődni a májam miatt, mert a növekedés oka nem a mértéktelen alkohol fogyasztásom, hanem a Mononucleosis maradványa, amit a fiamtól kaptam el....vagy négy éve! Máig hálás vagyok neki érte, mert túl sokat nem tudok enni egyszerre, ugyanis a teli gyomor és a nagyobb máj olyankor küzd egymással a jól kiharcolt pozicióért. Az uram mondta is, hogy mi szimbiózisban vagyunk, mert ő sörözik, nekem meg nő a májam! Tehát, adott a feladat. Szótárazás ezerrel és a fontosabb fogalmak lefirkálása egy cetlire, a magyar gyógyszer hatóanyagának kikeresése. Mintha valami nyelvi beadandóra készülne az ember! Mivel csak előzetes bejelentkezéssel lehet odamenni, így kevés várakozás után sorra is kerültem. És micsoda boldogság látni az orvos arcán, hogy tudja, érti mit akarok neki mondani! Be is utalt vérvételre, gyógyszert is írt. Kifelé menet kértem időpontot vérvételre ( mert oda sem lehet csak úgy spontán menni ).