A kép még múlthéten készült, csak most kaptuk meg. Előttünk a tányéron a híres fekete kagyló. Nem kívánjuk senkinek!

A kiscsajom már egy hete, hogy nincs itthon. Nekem olyan, mintha egy hónapja nem láttam volna...de neki biztos nem.

Vasárnap tonhal steaket sütöttem. Érdekes dolog ez a tonhal. Otthon olyan fehér húsa van, amikor a fagyasztóból kivesszük, itt pedig a halárus egészben kiteszi a pultra és amikor felbontja, akkor igazi vörös a hús. Nagy különbség az, hogy itt főként keresztbe darabolják a halat (a gerinccel merőlegesen), így kapunk vastagabb szeleteket. Fokhagymával , sóval és egy kis petrezselyem zölddel sütöttem meg. Igen hamar elkészül, még így vastagon is és nagyon laktató. A profik még citrommal is meglocsólják, de mi azt most kihagytuk. Amennyit vesztettünk a tonhalon, annyit nyertünk a mellé sütött krumplin (mármint kalóriát). De azért finom volt. Ilyet máskor is csinálunk.

Hűvös esték jártak erre a hétvégén, így a Jazz fesztivált csak szombaton tudtuk meglátogatni, de akkor is el kezdett esni az eső, de szerencsére volt ernyőnk. Összetalálkoztunk a párom főnökével és a feleségével a bejáratnál (akiket az ominózus vacsi óta én nem láttam). A pasi nagyon jó fej, olyan volt, mintha  száz éve ismernénk egymást, az asszonyság nagyon távolságtartó volt....:( Sokat nem voltunk együtt, mert ők mentek mi pedig jöttünk. Voltunk egy jazz és egy blues koncerten. Az utóbbi nagyon jó volt.