A pénteki találkát jól sikerültnek lehetne elkönyvelni, de történt egy kis malőr. Mielőtt elébe mennék a történetnek, megint el kell mondanom, hogy nagyon kedves, szimpatikus emberek a spanyolok!!! Zsolt főnöke is nagyon barátságos , de ha az én uramra azt szoktam mondani, hogy "másik bolygón él", akkor az a pasi, pedig egy másik Naprendszerben. Volt mindenféle náció a vacsorán, francia, német, spanyol és persze magyarok. Jómagam a spanyol-angol tudásommal "érvényesültem" itt is. :) Mivel a medúza támadás jele jól látható helyen volt, (és a héten már meg kellett említeni néhányszor, hogy mi is az a karomon), így ez megint téma volt és nagyjából el tudtam mondani mi történt. Nem tartozik szorosan a mai mondandómhoz de azóta , szinte mindennap lent voltunk a parton és feltünt, hogy Mich Bjúkenennek van egy medúza támadásra figyelmeztető zászlója, és ha olyan napok vannak, akkor az bizony, fel van húzva. :(

Szóval a vacsora spanyol kaja természetesen, de még mindig nem az ominózus Pintxo.....hmm. :) Tintahal karikát ettünk rántva, tonhalas- és valamilyen másik halas szendvicset és krokettet. Azt is el kell, hogy mondjam, a spanyolok nem úgy esznek , mint mi, hogy mindenki saját tányérjába kéri és kapja a vacsorát, hanem közös tányérokon vannak, minden el van darabolva előre ( persze a tintahal már nem) és abból szedegeti mindenki amit szeretne. Nekünk a tintahal volt a legízletesebb, ha egyszer lesz elég elhatározás bennem, azt itthon is megcsinálom. Az elég elhatározásra pedig azért van szükség, mert a tintahal, nem ám ilyen szép karikásan születik.

Tehát új emberként az asztaltársaságnál fogalmam nem volt, hogy ki kivel van és melyik gyerkőc kihez tartozik. Ilyenkor ugye fejben összerakja az ember a férfiakat és nőket, akiket összeillőnek gondol. Én is eképpen tettem, összepárosítottam Zsolt főnökét, persze nem a feleségével. :) Már megszokva azt, hogy mi itt bármiről beszélhetünk és bármit, mert úgy sem értik, konstatáltam, hogy a főnök felesége bizony az a hölgy aki az asztal végén ücsörög és háát tudjátok......a magyar nők szépek, ő pedig nagyon nem volt az (pedig német). De  döbbenetesen nem. :( És én a meglepődésemet nem tudtam szó nélkül hagyni! Szépen, azért nem túl hangosan az uramnak mondtam, hogy a feleség barátnője szerintem jobban illene  a főnökéhez (aki egyébként francia). Ugyanezt a hölgyet Brigi a német mérnökkel családosította össze. :) Sajnos csak olyan egy-két óra múlva deült, ki (számomra), hogy a francia hölgynek magyar férje van, ennél fogva szinte tökéletesen beszél magyarul. :(((((

Egyébként az est végére rájöttem, ami amúgy is tudott dolog, hogy az Isten az egyik kezével elvesz a másikkal pedig ad, mert a főnök felesége ha külsőre nem is tökéletes, de nagyon kedves nő. Tanúlságos kis este volt!

A vacsora jól sikerült, de lehet ide többet engem nem hívnak!

Drága Ildikó! Ne haragudj, hogy Zsolt még nem írt még vissza, de nálunk én vagyok a PR manager, úgyhogy nekem írj, ha kérdésed van ( és nem akarsz egy csomót várni)! Sok puszi! :)