Két hete kezdtem egy spanyol nyelviskolába járni. A tanárok (és általában a spanyolok ) nagyon szimpatkus emberek. Egynyelvű iskola, bár ha kell akkor beszélnek angolul. Számomra is hihetetlen, hogy mennyire el tudnak magyarázni mindent, és én is nekik. Az egyik tanárral remekül el tudok beszélgetni. Persze ha azt valaki hallaná, fogná a hasát a nevetéstől, mert olyankor még az az angol tudásom is előkerül, ami fogalmam nincs hol ragadt rám! Mindenesetre értjük egymást és ez a lényeg. Ugyan, igaz lehet az is, amit a kommunikáció órán tanultam, hogy a kommunikáció nagy része nonverbális csatornán zajlik. Szerencsémre. :) 

Ma, ha az égiek is úgy akarják spanyol gasztroélményben lesz részünk, mert vacsizni megyünk Zsolt főnökével és a kollegáival. Üres hassal készülünk az eseményre, úgyhogy az összes spanyol tudásomat be kell vetnem a  kaja rendelésnél, mert azért csuda tengeri cumókat megesznek itt. DE! A tanárom megmondta, hogy a donostiai specialitást a Pintxo-t kell megkóstolnom. Legendákat mesélt róla......Majd reflektálok!

A héten elhatároztuk a kicsi lánnyal, hogy mindennap lemegyünk a partra és megtanulunk "ütőzni" normálisan. Űtőzés olyan tenisz féleség.  Ez aztán a remek időtöltés a vízparton! Aztán ha melegünk van, csak be a vízbe. A héten még nem találkoztunk medúzával, de vélhetőleg csak azért nem, mert addig merészkedünk, amíg a többi ember van a vízben. 

Hajnalban nem tudtunk aludni Zsoltikámmal és kimentünk a teraszra fotózni. Ezt mutatom ma meg nektek!