2013. 06. 16 reggel indultunk Törökszentmiklósról, kicsit szomorkásan, de mégis jó kedvvel. A vezetést én kezdtem, délután 2 óra körül már az Osztrák határnál voltunk. Autópályán mentünk jó ideig, amikor lejöttünk onnan, és bementünk néhány településre, akkor elfogott az érzés, hogy bizony a "Sógoroknál" kolbászból van a kerítés. Klasszisokkal rendezettebb ország, mint a miénk, vagy mint Franciaország.....!

Először megálltunk egy betervezett pihenőhelyen az Alpok lábánál egy gyönyörű tiszta vizű tónál. A hely neve sajnos feledésbe merült (pedig felkerült a bakancslistánkra), mert a pihenőhelyek beprogramozása a nagyon okos telefonba, a férjem érdemeit erősbítik, én meg vagy vezetek , vagy nézem az okostelefonon a térképet. E kettő kombinációjának a hiányából később lettek még problémáink... Itt jegyzem meg, mire Spanyolországba értünk, határozott barátságot kötöttem a navigációs rendszerrrel. 

Továbbmenve sok alagúton át, eljutottunk Tirolba. Ott volt a következő pihenőhelyünk, ami egész éjszakára szólt. Ennek ekkor már nagyon örültünk , mert mindenki fáradt volt. Tulfes-ben volt a szobánk lefoglalva. Ekkor én már nem vezettem, mivel az én jogosítványom a hegyi keskeny utakra nem érvényes. :) Este 9 óra fele értünk a kis faluba, és mi Tescohoz szokott kapitalista magyarok, szomorúan tapasztaltuk, hogy itt bizony vasárnap este minden zárva van. De nem csak este , de a hét ezen napján egyáltalán nem nyit ki egy bolt sem. Ezt én csak üdvözölni tudtam, még annak ellenére is, hogy szinte vacsora nélkül maradtunk. Szerencsére Erzsike néni ( a férjem anyukája), csomagolt nekünk kaját és így nem vesztünk éhen Tirolban. :) 

Miután a kis pogácsáinkat elmajszolgattuk, egy nem éppen kellemes feladat várt ránk. A kocsi bepakolásánál egy kis hiba történt, mert a hűtőből kiszedett húsokat és más ételféléket külön csomagoltam az otthon maradt 20 éves gyermekemnek, abból a célból, hogy ő majd megeszi ezeket, ha máskor nem akkor, mikor hónap végén elgurul az utolsó forintja. Namármost ez a drága Szabolcs (a lányom választottja) és a drága Zsolt (az én választottam), ezt a pakkot, beépítették a sokaság közé a csomagtartóba. Így mi vittük magunkkal a darált húst, a szilvásgombócot és egyéb ételeket völgyön-hegyen át....Vasárnap estére ,már szaga volt az autóban. Ennek a csomagnak a megtalálásánál éreztük, hogy nem olyan nagy baj, hogy nem volt ma rendes vacsora...